Élménynapló Bulgáriából - 1. fejezet: Szozopol - Újváros

Mint ahogy azt talán már írtam is, augusztus 9-16-ig Bulgáriában süttettem a hasacskámat. Egy szó: Imádtam! Ha most valaki azt mondaná, hogy itt a pénz, lefoglalva minden, visszamehetek, most rögtön összecuccolnék, és mennék is :D A legérdekesebb az egészben, hogy mikor még anno Görögben voltam idestova 7 éve -szintén egy hétre-, az igazat megvallva már vágytam haza. Bulgáriából viszont... egyáltalán nem, még utána is hajtogattam, hogy menjünk vissza.

Na de, hogy ne csak az én kis nyafim legyen, hogy milyen rossz is túl hamar itthon lenni, lépjünk is tovább a lényegibb dolgokra.


Augusztus 8-án 16-17 óra tájban hagytuk el szerény hajlékunkat, hogy Röszkénél - legalábbis valahol a közelében - átléphessük a határt. Az utunk Szerbián át vezetett, Novi Sadon és Belgrádon át, majd Nisnél az A1/E80-as autópályára térvén Bulgária felé vettük az irányt. A határátlépés után pedig Szófia, Burgasz és  végül Szozopol következett.

Itt szeretnék megjegyezni pár dolgot, ha esetleg valaki Bulgáriába készülvén idetévedne: 

Először is amolyan útmatricát kell venni, ami 10 leva egy hétre, viszont mivel okosan a turistákra van kitalálva, meg kell venni még egy 1 heteset. 

Másodszor, valahogy nem szívesen használnak táblákat, konkrétan szinte egy feloldó tábla nem volt. Ez csak azért gáz, mert a rendőrök viszont elég erősen figyelik, kik vannak száguldozó kedvükben. Ez persze érthető, de egy háromsávos úton a 60-as tábla azért kicsit idegörlő. De hát a bolgárok nem is sietnek sehova, olyan nyugodt népek hogy csak na. Még a zebrán is átengedik mindenhol az embert. Hát végül is már nem üldözi őket a tatár :D - erről majd később. 

A táblára visszatérve annyi, hogy pl.: elhagytuk vélhetőleg a városhatárt, amiről bár egy tábla nem volt kint, de vagy emiatt lehetett 90-el menni, vagy pedig valamilyen ismeretlen ok miatt. Még jó, hogy a GPS tudta, hol mennyi a megengedett sebességhatár. Illetve ha mondjuk apa 60 helyett 61-el ment, nem sajnált tájékoztatni minket férfias ,,Túl gyorsan mész" megszólalásával. Mondanom sem kell, a végére már apuval közösen szóltunk rá a kis szerkentyűre, hogy fogja már be :D 

Ja és a másik, hogy nyugodtan menjünk végig a pályán Burgasz felé, ne hagyjuk hogy egyes GPS-ek letérítsenek minket - sajnos mi is belefutottunk ebbe -, ugyanis ez egy kisebb kitérőt jelent, miközben nézhetjük a mesés szocos TSZ-ek maradványait a kietlen pusztaságban. Bár ezek alapján nem volt mindenben naprakész a GPS-ünk, attól még érdemes beszerezni az útra egyet, sokszor ugyanis nagyon hasznosnak bizonyult, mikor ilyen-olyan útfelbontásba ütköztünk.


Egy kép útközben Szófia főterén álló szoborról
Egy potom kb. 15 órás út után meg is érkeztünk Szozopolba. A Villa Magnoliaba szólt a szállásunk, amit elv csak 14 óra után foglalhattunk volna el, de szerencsére már 10-kor megtehettük. A szállás, amit lefoglaltunk a Robinson Toursnál, csodás volt. Tágas, mesésen szép tapéta, fabútorok, tökéletesen berendezett szobák, óriási terasz. Bár volt egy kis kavarodás, hogy most vajon melyik szoba járhat nekünk, az apartmanos vagy a sima szoba, de tudtommal végül az apartmanosat kaptuk - amúgy kinézetre mindkettő megfelelő lett volna, méretben volt egy kisebb eltérés :D

Már az elején nyelvi akadályokba ütköztünk, ugyanis csak bolgárul ill. oroszul tudtak. Úgyhogy amint megérkeztünk hívnunk is kellett a robinson toursos nőt, hogy segítsen, aki a szobakérdés után elmondott pár hasznos információt is. 

Szozopol amúgy a bolgárok kedvenc üdülővárosa, talán pont ezért is annyira jó hely. Hisz, ami a helyiek kedvence, az csak jó lehet :) Ennek okán nem meglepő, hogy szinte csak bolgárral lehet itt találkozni, akik szinte mindannyian csak bolgárul, esetleg oroszul tudnak. Ebben az egészben össz-vissz annyit bánok, hogy utánanéztem egy csomó kifejezésnek - pl. hogy hogy mondják náluk, hogy elnézést, beszél ön angolul?-, de végül csak a köszönéseket használtuk az egészből. Ha esetleg valaki kíváncsi rájuk:
  • Zdrasti [Zrászti] - Hello
  • Dobro utro [du/obro utro] - Jó reggelt
  • Dobyr den [dobür den] - Jó napot
  • Dobyr vecher [dobür vecser] - Jó estét
  • Dovijdane [dovizsdáne] - Viszlát
  • Da - Igen, Ne - Nem -> ne feledjük, náluk a fejrázás fordítva van, ennek okáról majd a Neszebáros fejezetben írok is nektek :)
  • Izvinete [izvínete] - Elnézést
  • Mersi - Köszi
  • Chao/Ciao - nem tudom, hogy írják ők pontosan, mindenesetre amolyan [csáo], mint az olaszoknál :D Amolyan informális elköszönés :D
Akit több kifejezés is érdekelne, pl. a számok stb, akkor ezen a linken megtalálja őket videó formájában. Én az összeset innen szedtem. Mindenesetre nem rossz, ha legalább a cirill betűket el tudja olvasni az ember, nekünk a gyrososnál való rendelést megkönnyítette. Persze azért többnyire kiírják angolul is a dolgokat, szóval annyira aggódni se kell emiatt :)

Szerencsére az utazási iroda szervezett fakultatív programokat is, ezek közül a Neszebári hajós, körbevezetéses kirándulásra be is fizettünk, amire szerdán került sor, és amiről hozok is majd nektek egy beszámolót :)

Mivel apum totál fáradt volt már mikor megérkeztünk szombaton, ezért azonnal le is feküdtek anyummal aludni. Este -miután viszonylag kipihenték magukat-, pedig lementünk egy kis sétára a sétányra, ahol különböző éttermek, egy-két szórakozóhely, ilyen-olyan szórakozási, vásárlási lehetőségek voltak adottak számunkra. Ez a kis sétánk mondhatni mindennapossá vált.








Itt mindig teltház volt, sőt egy csomószor volt, hogy még várakoztak is
kint emberek, hogy végre bejuthassanak


Táncos műsor a szórakoztatásért, ill. a az emberek becsalogatására. Ezt a célt szolgálták
máshol még énekesek, egy két becsalogató ember stb...
Ezt muszáj volt megmutatnom nektek :D Mosoda, hát röhej :D És ment is ezerrel,
szegény csaj, egész nap bent robotolt.




Annyira cukik voltak ezek a kis bőrpénztárcák, tokok *-*


Készül a fincsi óriáspalacsinta :)






A tengerpartra szerda kivételével mindennap lementünk. Itt elég érdekes a dolog, mert azokon a helyeken, ahol napernyő bérelhető, ott saját napernyőt nem szúrhatsz le. Mondjuk mi nem is vittünk magunkkal, úgyhogy ezzel nem volt különösebb gondunk. Csütörtökön meg pénteken pedig mi is kibéreltünk egy napernyőt, mely napidíja 6 leva. Itt vannak olyanok is, amelyek alatt nyugágy is van, ha valaki egy ilyet is akar, akkor az plusz 6 leva - csak mondta az utazási irodás, hogy ezt sokszor összetévesztik.

Talán a csütörtök és a péntek volt a két legjobb tengerparton töltött nap, ugyanis pont ezen a két napon óriási hullámok jöttek. Annyira jó volt rájuk feküdni. Plusz kihozott egy csomó nagyobb kagylót, apum pedig egy kész kagylógyűjtővé vált. Meseszépeket talált, de tényleg :D




Azt tudni kell, hogy mivel a Fekete-tenger sokkal kevésbé sós, mint mondjuk az Adriai-tenger, ezért itt mások az élőlények is. Így itt bár a tengeri süntől nem kell paráznunk, ám a medúzáktól annál inkább. A fehér medúzától nem kell tartani, ha hozzád ér, mintha egy szúnyog csípett volna meg. Ám a kék ill. a lila medúzák már nem a barátkozás fő célpontjai, ők már sokkal súlyosabb sebeket tudnak ejteni. És mivel kinézetre nem tudom melyik milyen, inkább messzire elkerültem az összeset :D Zárójelben jegyzem meg, hogy nem volt sok, max ha egy 3-5-öt láttam ottlétem során. Viszont a filmekben látott pisiljük le aztán jó' van módszer nem használ ellenük.
Egy medúza :D Meg nem mondom, hogy ez most melyik xD
Sajnos a fényképezőt csak egyszer vittük le a partra, mert anyum rettenetesen félt attól, hogy esetleg lába kél, vagy pedig a nap felforrósítja, aztán nézhetünk, ha tönkremegy, így ott nem készült sok kép. Amúgy a lopástól itt Bulgáriában egyáltalán nem kell félni, mert semmi ilyen nincsen náluk, nagyon becsületes emberek. Most mondanék pár példát, de hát minek húzzam ezzel az időt :D

Amit sajnálok, hogy egyetlen bolgár ételt sem kóstoltunk meg, szinte csak gyroson éltünk. Ugyanis találtunk egy nagyon jó gyrosost. Aztán már úgy voltunk vele, hogy most minek menjünk étterembe, mikor bár a kaja nevét el tudják anyumék olvasni, de gőzük sincs, hogy mit jelent, mi van egyáltalán benne. Egy szó mint száz, a nyelvi akadályok eltántorítottak minket. 
Viszont nagy meglepődésemre volt CBA, igen, jól olvastátok, ahol minden nap vásároltunk reggelire valót.



Tudjátok ez az a gépi fagyi, de náluk a nagy adag tényleg NAGY adag, és isteni *-*


Ha jól emlékszem, először kedden találtunk rá Szozopol óvárosi részére, erről majd a következő részben írok is nektek :)

Mint ahogy említettem esténként mindig megtettük a szokásos sétánkat. Igazából a napi programunk abból állt, hogy reggel 10 körülre leértünk partra, ott voltunk ilyen 15-ig, aztán hazamentünk, pihi, ebéd, TV-zés xD, majd 19 óra tájban, mikor már hűvösebb volt az idő, elindultunk otthonról. Mesés volt ilyenkor az esti tájkép :)





Ahol van az a piros rész, na ott napoztunk, fürdőztünk minden nap :D






Hát nem mesés? Remélem nem bánjátok, hogy még tervezek 2 részt a nyaralási élményeimről, de ha mégis, akkor szóljatok ;)

Ezen rész végére pedig itt egy kép az egyik virágról, ami apu szerint csak estefelé nyílik ki. Mondjuk láttam nappal is kinyílva, de hát fene se tudja. A lényeg, hogy kis különleges :D



u.i.: Nemrég értem csak haza, erre rögtön utazhatok is el, ugyanis augusztus 22-26-ig gólyatáborban leszek Tokajon, úgyhogy ebben az időpontban sajnos nem leszek majd elérhető. Addig is élvezzétek ki nagyon ezt a picit több, mint egy hetet, ami maradt még az augusztusból! :)

xoxo, Azu-nyan

*időzített bejegyzés*

6 megjegyzés:

  1. Juj, nagyon szép képek! *-* Meg legközelebb okvetlen megkóstolni a konyhát! A szláv népek általában nehéz ételeket esznek, de isteni finom minden, főleg a bárány. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Oh, köszönöm! ^-^ Legközelebb már nagyon szeretném megkóstolni, mert kíváncsi vagyok milyen, és ha finom is, akkor meg pláne :) Azóta is bánom amúgy :/ :D

      Törlés
  2. Mi repülővel mentünk Burgasba júliusban.Megnéztük a neszebári óvárost is,a hangulata valami mesés. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Burgas milyen volt? Mert mi sajnos csak átmentünk rajta kocsival, de mondjuk biztos szuper volt az is :) Amúgy Neszebárt mi is megnéztük, egyszerűen valami mesés volt *-*

      Törlés
  3. Csodaszép képek, egyik régi álmom eljutni ide :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! *-* Oh, remélem, hogy egyszer majd sikerül eljutnod ide, mert annyira szép és jó hely, és még a pénz miatt se kell aggódni. Imádtam ott lenni :)

      Törlés